Filozófiánk

Küldetésünk

Hatékony segítséget nyújtunk a bajbajutott és nélkülöző embereknek az összefogás erejével: ételt az éhezőknek, otthont az otthontalanoknak, esélyt az esélyteleneknek.


Így segítünk
 

 
Szükséghelyzetekben nemre, nemzetiségre, vallásra és világnézetre való tekintet nélkül nyújtunk segítséget.

 

Segélyprogramjaink előkészítése során alapos felméréseket végzünk, információkat gyűjtünk, elemezzük az adott területre jellemző gazdasági, szociálpolitikai helyzetet, valamint egyeztetünk a különböző civil, önkormányzati, állami és egyházi szervezetekkel. 

 

Az általunk támogatottakkal szorosan együttműködve nyújtunk segítséget: bevonjuk őket a problémamegoldás folyamatába, hogy képessé váljanak aktív szerepet vállalni nehézségeik megoldásában.

 

Munkánkat a legszigorúbb nemzetközi sztenderdek szerinti könyvvizsgálatnak alávetve, a tevékenységünkről folyamatosan beszámolva (éves jelentések, beszámolók projektekről, katasztrófák utáni segítségnyújtásról, részletes elszámolások formájában) végezzük. Számadással tartozunk egyrészt a segélyezettek, másrészt az adományozók felé. Bővebben.

 

Az alapító egyházak összefogása ma már szakemberek, önkéntesek, adományozók és felelős vállalati partnerek egyre bővülő közösségeként segíti a bajbajutottakat és nélkülözőket. Munkánk során törekszünk mind hazánkban, mind nemzetközi színtéren hatékony, ország- és szektorhatárokon átívelő partneri együttműködések kialakítására. Bővebben.

 

Nagy hangsúlyt fektetünk munkánk hatékonyságának rendszeres mérésére és értékelésére, tevékenységünk folyamatos újragondolására, új, innovatív megoldások kidolgozására. 


Szociális és fejlesztési munkánk alapelvei

 •    Szociális és fejlesztési tevékenységünk célja, hogy hatékony, segítséget nyújtsunk a szükséghelyzetbe került embereknek, kivizsgáljuk a szükséghelyzetet eredményező okokat, és személyre szabott segítséget nyújtsunk azok mielőbbi felszámolásához. 

•    Fontos, hogy az ellátottak minden esetben – képességeikhez mérten – bevonásra kerüljenek a problémamegoldás folyamatába, annak érdekében, hogy érezzék a saját felelősségüket a kialakult helyzet kezelésében. 

•    A szolgáltatások kialakításánál azon hiányok pótlását célozzuk meg, melyek hatékony segítséget nyújtanak a hátrányos helyzetű csoportok társadalomba való beilleszkedéséhez. 

•    Mindennapi munkánk során fontosnak tartjuk, hogy egy adott problémának a kezelése rendszerszemléletű megközelítésben történjen. Minden esetben kivizsgáljuk a szükséghelyzet okait, hogy személyreszabottan és hatékonyan tudjunk segíteni.

•    Törekszünk arra, hogy a kedvezményezettek megőrizhessék önállóságukat, ne váljanak függővé a segélyektől. Igyekszünk képessé tenni az ellátottakat arra, hogy el tudjanak járni saját ügyeikben, meg tudják önállóan oldani saját problémáikat. Munkánkban különválasztjuk a krízissegélyezést és a hosszú távú gondozási folyamatokat.


Humanitárius és nemzetközi fejlesztési munkánk alapelvei (Code of Conduct)

•    Elsődleges a humanitárius kötelezettség.

•    Munkánkat minden helyzetben pártatlanság, függetlenség és semlegesség jellemzi.

•    A segítségnyújtás megkülönböztetés nélkül történik. A segítség prioritását kizárólag a szükségletek alapján határozzuk meg.

•    A segély nem használható fel sem politikai, sem vallási célok támogatására.

•    Törekvésünk, hogy a segélyezés ne váljon kormányok politikájának eszközévé.

•    Tiszteletben tartjuk a helyi szokásokat és kultúrát.

•    Missziós tevékenységet nem végzünk.

•    Arra törekszünk, hogy a válságkezelést a helyi adottságok figyelembevételével valósítsuk meg.

•    Igyekszünk olyan módszereket találni, amelyek segítségével a programok végrehajtásába magukat a kedvezményezetteket is be lehet vonni.

•    A segélyezés lehetőségek szerint az alapvető szükségleteket elégíti ki, ezen túlmenően pedig igyekszik támogatást nyújtani az esetleges jövőbeni katasztrófákra történő felkészülésben is.

•    Számadással tartozunk egyrészt a segélyezettek, másrészt az adományozók felé.

•    Kommunikációs tevékenységünk során a katasztrófa áldozatait nem sajnálat tárgyának, hanem emberi méltósággal rendelkező társainknak tekintjük.